Kihűlt üres kocsmák asztalán-Demjén Ferenc

Épp ott várlak most téged, hol vártalak rég, Ugyanott van az asztal és ott van a szék. Ugyanúgy hiányzol nekem, senki sem ül kihűlt helyeden. Üres hely, üres ágy, üres álmodozás, Tudom jól, valahol tőlem messzire jársz. Itt van a pohár az asztalon, és bennem a fájdalom, ne bánd, ne bánd! Lehet, hogy rá kell jönnöm, lehet, hogy rá kell jönnöm: Lehet, hogy rájöttem már rég, amit nem mondhattam még, te is titkoltad talán... Te mindig más voltál mint én, most csak borzolsz, mint a szél, Üres kocsmák asztalán, kihűlt üres kocsmák asztalán. Mégis létezünk, hív a remény amíg élsz. Feléd nyúlhat egy kéz, segít bárhova mész. Addig a pohár az asztalon, s enyhül a fájdalom, talán, talán... Lehet, hogy rá kell jönnöm, lehet, hogy rá kell jönnöm: Lehet, hogy rájöttem már rég, amit nem mondhattam még, te is titkoltad talán... Te mindig más voltál mint én, most csak borzolsz, mint a szél, Üres kocsmák asztalán, kihűlt üres kocsmák asztalán. Lehet, hogy rájöttem már rég, amit nem mondhattam még, te is titkoltad talán... Te mindig más voltál mint én, most csak borzolsz mint a szél, Üres kocsmák asztalán, kihűlt üres kocsmák asztalán.