Mindig ugyanúgy-Demjén Ferenc

Ha a hold feljön az égre Még egy napnak vége, A vén folyó is újra Ezüstre cseréli minden aranyát. Lassan sétálok a parton, Fejemet lehajtom, Álmodom a csendet, Nem hallom a város tompa moraját. Elfeledem majd, hogy zajos a világ, Elfeledem majd, a hétköznapok búját, bánatát. Ha a hold fenn van az égen Elfeledem majd, hogy elfáradtam régen, Holnap újra indul minden ugyanúgy, Mindig ugyanúgy Elfeledem majd, hogy zajos a világ, Elfeledem majd, a hétköznapok búját, bánatát. Ha a hold fenn van az égen, Elfeledem majd, hogy elfáradtam régen, Holnap újra indul indul minden ugyanúgy Mindig ugyanúgy Elfeledem majd, hogy zajos a világ, Elfeledem majd, a hétköznapok búját, bánatát. Ha a hold fenn van az égen, Elfeledem majd, hogy elfáradtam régen, Holnap újra indul minden ugyanúgy, Mindig ugyanúgy Mindig ugyanúgy