Vándor-Lord

Élete valahol véget ér, a szíve már nem dobog Fekete föld mélyén örökre megnyugodott Nem siratja senki õt Nem könnyeznek a sírja elõtt Csavargó volt, bolyongott, magányosan kóborolt Senkije se volt, semmije se volt, csak az élete Vén szemét lehunyva élete megszakadt nem indul új útra, pihen a föld alatt "Elmondom nektek az õ történetét, arról mesélek, hogyan élt. Megszületett, kapott nevet, csak egyet nem, Szeretetet! Szülei eldobták, nem törõdtek vele, nem maradt semmije, csak az élete. Magas falak, rácsok mögött, zsiványok, tolvajok között telt a gyermekkora, ott volt az otthona. És mégis vidáman élt, szívébe zárta a nagy reményt, hogy egyszer majd innen elmehet, várják erdõk, völgyek, hegyek. Szabad lesz, mint a madár, északtól délig, kelettõl nyugatig minden földet bejár." Az idõ eljött, õ szabad lett Útra kelhet a végtelenbe Ezt álmodta, erre ébredt Évek óta csak ezt remélte Amerre járt, megszerették És ha néha megkérdezték Hogy honnan indult, s mi a célja Õ vidáman csak ezt dalolta: Nem félek, amíg élek Várnak a messzeségek Városok, országút pora! Napfényben, zord télben Minden nap, minden éjjel Vándorlok, nem állok meg soha! Éhét, szomját elfeledte Csak a világ érdekelte Hosszú haját fújja a szél Ereiben lüktet a vér Forró nyár jön hideg télre Hosszú út áll már mögötte De nem néz hátra, megy elõre Jókedvûen énekelve: Nem félek, amíg élek Várnak a messzeségek Városok, országút pora! Napfényben, zord télben Minden nap, minden éjjel Vándorlok, nem állok meg soha! Nem kell a csillogás Nem kell a ragyogás Nem kell a vakító pénz! Nem kell sok hamis vágy Nem kell a céltalan cél! Nem kell a csillogás Nem kell a ragyogás Nem kell a vakító pénz! Nem kell sok hamis vágy Nem kell a céltalan cél! Nem félek, amíg élek Várnak a messzeségek Városok, országút pora! Napfényben, zord télben Minden nap, minden éjjel Vándorlok, nem állok meg soha! Évek túl hamar szállnak el Csavargó haja hófehér Szíve dobban még, szeme tûzben ég De hívja már az örök pihenés Nem félek, amíg élek Várnak a messzeségek Városok, országút pora! Napfényben, zord télben Minden nap, minden éjjel Vándorlok, nem állok meg soha!