Kártyavár-Puskás Peti

Széthull a kártyavár, Megingott, és máris minden elszállt, Pedig vigyáztunk rá túlon-túl is tán. Vége ennyi volt, Szerelmünk úgy táncolt, szinte tombolt, De egy vihar jött, és mindent szétrombolt. Fáj, szorít és fojt A kétely Rám kiált Nem tudom, miért kell Jó ez így, vagy kezdjük újból? Ne gondolkozz most a múlton! Várj! Mentsük a menthetőt. Bár most életünk megdőlt. Kártyavárként hullott szét, De talán én még küzdenék. Legyen úgy ahogy rég! Lelkemen ég vagy száz emlék. Botladoztunk, mindegy már, Szívünk színpadán. Széthull a kártyavár, Miért van, hogy máris minden elszállt? Tudom, hibáztam, és hidd el, bánom már. Szólj a holnapról, Kicsit foltos fontos álmainkról! És a szemed közben mindent átrajzol. Fáj, szorít és fojt A kétely Rám kiált Nem tudom, miért kell Jó ez így, vagy kezdjük újból? Ne gondolkozz most a múlton! Várj! Mentsük a menthetőt. Bár most életünk megdőlt. Kártyavárként hullott szét, De talán én még küzdenék. Legyen úgy ahogy rég! Lelkemen ég vagy száz emlék. Botladoztunk, mindegy már, Szívünk színpadán. Kell most a szíved! Szép lesz, ha feldíszíted. Kell most a múltad! Még úgy is, ha nem gondoltad. Kell most a sorsod! Hidd el, hogy bátran adhatod! Kell még egy holnap! Egy szép tiszta fényes dal. Várj! Mentsük a menthetőt. Bár most életünk megdőlt. Kártyavárként hullott szét, De talán én még küzdenék. Legyen úgy ahogy rég! Lelkemen ég vagy száz emlék. Botladoztunk, mindegy már, Szívünk színpadán.