Éjjel érkezem-Edda Mûvek

Éjjel érkezem, szaraz, kiégett aggyal, De a testem gyönyörû, faradt lazban ég. Hozzad bujok tiszta égõ, forró testtel; Kérlek feküdj nyugodtan, csak én mozdulok, Csak én mozdulok, csak én mozdulok. Õstõl örökölt a tûz, amivel atölellek, Õstõl örökölt a tûz, amivel követellek. Vagyom, hogy érezd a szerelmemet, Vagyom, hogy érezd, hogy szeretlek, hogy érezd. Nekem nem kell mas, csak téged akarlak. Ha volt is mas, feledem, csak téged akarlak. Te nem érzed ezt a kint, nem voltal féltékeny soha Nincs benned semmi küszködés, ha egy masik ér elõbb oda. Ahol én voltam a szivedben, a lelkedben. Latom a nappal, ahogy létezel, Idegen szemek kivannak, érintenek. Éhes vilag, és csak mosolyognanak rajtam, Fajdalmam üvölteném, de elrejtem, el kell rejtenem. Ha akartam valaki lenni, csak érted volt, Próbaltam mast keresni, csak bosszuból. Mit akarsz tõlem? Csak nézlek, csak nézlek. Vagy mondd meg, hogy tûnjek el, tûnjek el végleg!