Ínyenc Falat-Alvin és a Mókusok

Donor vagyok egy száguldó világban És a türelmetlen várólista vár Majd mikor falnak csapódom fellélegeznek az égre Kiveszik a részeim, sajnálják, az nekik jár. Rendben, de a seggemből zsákot varrjál, Hogy szétrúghasd végre. A tenyeremből melltartó legyen. A farkamból dildó, gyűrhető, mindent kibíró, Agyamból egy bölcsességre éhező egyen De a szívem az csak a tiéd Tiéd volt, tiéd is marad Sajnálom, nem jut mindenkinek ínyenc falat Becsüld meg, ha már a belsejébe zártalak Mert ha eltörik összerakhatod újra, De lehet hogy nem lesz meg minden darab. Oké gyáva, megkaphatod az arcom, Ha nincsen gyomrod hozzá, Azt is neked adom Epém meg édesítse meg az életed, Te károgó, te kérheted, habár a fogaimra fáj A fogad nagyon Te szerencsétlen, örököld meg az orrom, Hogy megérezd, ha közeledik feléd a vész. A szemem, az ajkam, a nagy pofám még használható rész És elfogyott, ennyi volt, kész De a szívem, az csak a tiéd Tiéd volt, tiéd is marad. Sajnálom, nem jut mindenkinek ínyenc falat. Becsüld meg, ha már a belsejébe zártalak, Mert ha eltörik összerakhatod újra, Csak lehet hogy nem lesz meg minden darab. És te ott hátul, aki mindig torkon harap Ne legyél túl pofátlan, olyat nem szabad. Testünk múlandó, de egy szellemnek Nem építhetsz falat És én kisérteni foglak minden éjjel Remélem nincsen harag De a szívem az csak a tiéd, Tiéd volt, tiéd is marad Sajnálom, nem jut mindenkinek ínyenc falat Becsüld meg, ha már a belsejébe zártalak, Mert ha eltörik összerakhatod újra, Csak lehet, hogy nem lesz meg minden darab. És te ott hátul, aki mindig torkon harap Ne legyél túl pofátlan, olyat nem szabad. Testünk múlandó, de egy szellemnek Nem építhetsz falat És én kisérteni foglak minden éjjel Remélem nincsen harag