Sötét ég-Rómeó Vérzik

Azt hiszem fáj, de mégis mosolygok Arcomra ráfagyott dolgok Jelzik, hogy nincs minden rendben Minden amit tőled kértem Ágyamban kihült testem Képedet a falra festem Szavakkal ha írni tudnék Velükegyütt ugyanúgy égnék Szét, ahogy parázs a tűzben Izzik itt bent a fejemben Álmom ha másról szólna Mindened enyém volna. Sötétebb lett az ég igen A fű sem olyan zöld, mint rég Te sem fordulsz már felém Bárkitől kéred is számon Minden este ugyanaz az álom Ugyanaz talán vagy szürkébb. Valohol még fáj, de túlteszem magam Ugysem hallod már meg a szavam Testemből kihal az élet Van még erőm, de azért még félek Félek, hogy nem lesz több idő Vihar előtt nem lesz jégeső Elhúzok, mint felhő az égen Földbe tiporva végig nézem. Sötétebb lett az ég igen A fű sem olyan zöld, mint rég Te sem fordulsz már felém Bárkitől kéred is számon Minden este ugyanaz az álom Ugyanaz talán vagy szürkébb. Ahogy parázs a tűzben Izzik itt bent a fejemben Álmom, ha másról szólna Mindened enyém volna Sötétebb lett az ég igen A fű sem olyan zöld, mint rég Te sem fordulsz már felém Bárkitől kéred is számon Minden este ugyanaz az álom Ugyanaz talán vagy szürkébb. Sötétebb lett az ég igen A fű sem olyan zöld, mint rég Te sem fordulsz már felém Bárkitől kéred is számon Én adtam oda az álmom Én adtam, hogy elvegyék. Sötétebb lett az ég igen A fű sem olyan zöld, mint rég Te sem fordulsz már felém Bárkitől kéred is számon Minden este ugyanaz az álom Ugyanaz talán vagy szürkébb.