Hajdanán-Kárpátia

Hajdanán egy székely kiment az erdőbe, Csalta egyre beljebb tündérek meséje, Arra sétált, hol madár se járt, Erdő mélyén hazára talált, S így szólt: Halljátok magyarok, Szkíták, hunok, avarok, Egy húsból, egy vérből Véletek egy vagyok! Halljátok magyarok, Szkíták, hunok, avarok, Egy húsból, egy vérből, Egy törzsből fakadok! Hajdanán egy kun lány zöld mezőre tévedt, Szép hosszú hajából levágott egy tincset, Vitte szárnyán könnyű fuvallat, Mezők selyme hazája maradt, S így szólt: Halljátok magyarok, Szkíták, hunok, avarok, Egy húsból, egy vérből Véletek egy vagyok! Halljátok magyarok, Szkíták, hunok, avarok, Egy húsból, egy vérből, Egy törzsből fakadok! Hajdanán egy csángó kiült a nagy hegyre, Szíve messze szállt, mint a költöző fecske, Hallgatta a fenyők zúgását, Fentről nézte kedves hazáját, S így szólt: Halljátok magyarok, Szkíták, hunok, avarok, Egy húsból, egy vérből Véletek egy vagyok! Halljátok magyarok, Szkíták, hunok, avarok, Egy húsból, egy vérből, Egy törzsből fakadok! Hajdanán egy vén jász szikes pusztát járta, Lelkét melengette tücsökmuzsikája, Száraz kórót kergetett a szél, napnyugtára ő is hazatér S így szólt: Halljátok magyarok, Szkíták, hunok, avarok, Egy húsból, egy vérből Véletek egy vagyok! Halljátok magyarok, Szkíták, hunok, avarok, Egy húsból, egy vérből, Egy törzsből fakadok! Hajdanán egy palóc dombok alját rótta, Hűs patak vizével a szomját oltotta, Vándorbotját földbe leszúrta, Szép hazában rügy fakadt rajta S így szólt: Halljátok magyarok, Szkíták, hunok, avarok, Egy húsból, egy vérből Véletek egy vagyok! Halljátok magyarok, Szkíták, hunok, avarok, Egy húsból, egy vérből, Egy törzsből fakadok!