Vattafák-trAnzKaPHka

Nyelved hegyén puha bazdmeg: Űllői-úti whattaf**k!? Húzz le még egy bőrt magadról ma is, mint a kaptafák. Mert minden reggel másnál zuhanyzol évek óta. Nem léphetsz kétszer ugyanabba a lefolyóba. Totál lesokkolódsz a sok primitív poszttól. A torkodban gombócból már egy is sok volt. Süt rólad, hogy csalódtál, játszod itt az ostobát, De ha minden nap ajándék... lófasz, ki nézi a fogsorát? A tiéd alatt idő ropog, mint egy régi hangfelvétel, Pofán röhög a sorsod, mint a Haumann Péter. Azon tűnödsz, hogyan tovább, de csak néhány kopár foltot Látsz: a jövőd sötét, mint a dohányboltok. Vattafák, vattafák... Mert Fortuna beintett, te meg azt hitted, hogy szolmizált. Az élet, mint egy prózavers: nem attól jó, hogy sorkizárt. Ez itt a tiéd, valami kurva gagyi címmel, És minden hívószóra csak a "lófaszt" rímel. Naponta zaklat a Főgáz meg a Telenor, A nődet lassan gyakrabban bassza meg az ellenőr, Mint te, mert ez a gyakorlat, de ne húzd föl magad, nem elvi Kérdés, hogy végén még neked kell lenyelni. A családi vagyonból csak egy gatyamadzag marad, Ami ahhoz is túl rövid, hogy fölakaszd rá magad. Csak bőgsz, és mint egy hagyma héját, hámozod az énedet, De semmi sincs a mélyén, csak újabb üres rétegek.